-
Nem hiszem el, hogy ez tényleg megtörténik – csóválta fejét.
-
Apa… - Marc felugrott az ágyról. Magyarázkodásba kezdett, de édesapja nem
adott rá esélyt.
-
Nem érdekel – fojtotta belé a szót azonnal. – Azonnal öltözz fel és menj a
kocsihoz!
-
Nem apa – tiltakozóan megrázta a fejét. Testem köré csavartam a takarót,
majd felálltam kedvesem mellé. – Nem hagyom itt Cant!
-
Marc, nem fogom kétszer elmondani! Tűnés a kocsihoz, ha még akarsz életed
során motorra ülni! – Soha életemben nem láttam még Juliát ennyire kiborulva.
Azt se hittem, hogy egyáltalán képes rá.
-
Juliá, kérlek hallgass meg minket – léptem előrébb.
-
Öltözz fel és fogd be a szád! – kiáltott rám.
-
Nem beszélhetsz így vele! – Marc is kezdett dühbe gurulni. Nyakán
kidagadtak az erek, miközben kiabált. – Semmit nem ártott neked!
-
Nem kérdeztelek, ugye? Irány a kocsihoz! – nem bírtam tovább, engedtem,
hogy könnyeim utat törjenek maguknak. Kétségbeesetten néztem végig, ahogy a
szerelmem felveszi ruháit, bepakol a sporttáskájába, majd elindul lefelé a
lépcsőn.
-
Kérlek ne… !- szaladtam utánuk. Marc közelebb akart lépni, de édesapja
megakadályozta.
-
Kocsi! – adta ki parancsba neki. Marc az ajtóhoz lépett, ahol testvére
várta. Gyilkos pillantást küldtem a legifjabb Marqueznek, amiért idevezette
édesapját.
-
Ne tedd ezt! – fordultam ismét Juliá felé.
-
Candela, az apja vagyok! Ez a legjobb neki, idővel majd mindketten
rájöttök. Addig pedig, kérlek, tartsd távol magad a házamtól és a családomtól! –
megsemmisülve rogytam össze, miután becsapódott utánuk az ajtó. Elveszítettem!
Napokat töltöttem a négy fal között. Mintha ezáltal vezekelhetnék Istennek, aki megszán és visszaküldi hozzám a fiút, akit szeretek. De persze, semmi nem történt. Marc egyetlen életjelet se adott magáról. Kezdtem beleőrülni a tudatba, hogy tényleg elveszítettem. Nem tettem semmit, mégis megfosztottak a lehetőségtől, hogy szeressem őt, és ő viszont szerethessen. Aki ezek után még azt meri mondani, hogy az élet igazságos, azon esküszöm, saját magam hajtok át egy kamionnal!
Napokat töltöttem a négy fal között. Mintha ezáltal vezekelhetnék Istennek, aki megszán és visszaküldi hozzám a fiút, akit szeretek. De persze, semmi nem történt. Marc egyetlen életjelet se adott magáról. Kezdtem beleőrülni a tudatba, hogy tényleg elveszítettem. Nem tettem semmit, mégis megfosztottak a lehetőségtől, hogy szeressem őt, és ő viszont szerethessen. Aki ezek után még azt meri mondani, hogy az élet igazságos, azon esküszöm, saját magam hajtok át egy kamionnal!
-
Le kellene zuhanyoznod – tanácsolta Ale.
-
Nem, nem akarok – suttogtam.
-
Can, nem lesz jobb attól, hogy itt ülsz kinyúlt bemelegítőben, ápolatlanul,
étlen-szomjan! Marc nem akarná, hogy et tedd… - az utolsó mondatot alig
hallhatóan mondta, mégis szíven ütött.
-
Ő nincs itt – letöröltem könnyeimet. – És többé nem is lehet. Nem választhatom
el a motorozástól!
-
Annyira hülyeség! Nincs joguk választásra kényszeríteni titeket, nem
vagytok igazi testvérek!
-
Gondolj bele, mennyire elítélnék, hogy kikezdett a mostohahúgával… -
suttogtam.
-
Miért ítélnék el? Mert mer szerelmes lenni? És, ha éppen te vagy az? Nem
megerőszakolt, hanem szeret, már hosszú évek óta! – Alejandrának igaza volt
ugyan, de ezt az emberek úgy se értenék meg…
-
Hiányzik… - suttogtam.
-
Minden rendben lesz! Valamit kitalálunk, ígérem! – megsimogatta a hátamat. –
De kérlek, ne hagyd el magad! – felsóhajtottam, majd a fürdőszobába vettem az
irányt. Kelletlenül végeztem a mindennapos tisztálkodási teendőimet, mikor
meghallottam a telefonom csipogását. Rövid volt, szívem mégis kétszer
gyorsabban kezdett verni.
-
Nem te csipogtál, ugye? – szaladtam le egy szál törölközővel testem körül.
Nem – rázta fejét. – A tied volt – kezembe vettem az apró készüléket és
a kijelzőre pillantottam. „Holnap 14:30, étterem a Telecino TVcsatorna stúdiója mellett. Légy ott, ha szereted! Lara”
Hosszú percekig döbbentem meredtem a kijelzőre. Nem értettem, hogy ez most mi, de éreztem, hogy Lara segíteni próbál, szóval úgy döntöttem, mindenképp elmegyek.
Szia Csajszi!
VálaszTörlésNa megérkeztem. Bár egy kicsit késve, de sikerült ideérnem.
Carmen keze van a dologban ez tuti. Juliát még sosem láttam így. Azért ijesztő volt ez az egész.
Alejandra ebben a részben szimpatikus volt. Először a sztoriban. Igaza van, nem szabad Candelának elhanyagolnia magát, még nincs veszve semmi. Na jó egy kicsit... Larától ez rendes volt. Sajnálom, hogy lassan vége a sztorinak, minden részét imádtam. Várom a folytatást!
Puszi, Deveczke.