Az edzést végül 1'25.227 –ös idővel a második helyen zárta, Pol Espargaro mögött. Bár még pár
állítást be kell majd iktatni a motoron, ez mindenképpen jó kilátás a hétvégére
nézve.
-
Gyerekek, én éhes vagyok! – szóltam a srácoknak. Már jóval az edzés után
jártunk és Marc éppen menedzsere, édesapja és a csapatvezetők köreiben mesélte
mit érez a motorral és a pályával kapcsolatban.
-
Én is – merengett el Álex.
-
Te mikor nem? – forgattam szemeimet, ám végül felálltunk és elindultunk a
kantinba. Alig léptem be az ajtón, mikor megpillantottam Danit. – Bocsássatok
meg egy percre… - léptem távolabb barátaimtól.
-
Kérjünk neked valamit? – kérdezte Ale.
-
Igen, egy salátát – bólogattam. – Szia – köszöntem a királykategória
versenyzőjének.
-
Szia – motyogta, miközben lenyelte a szájában levő falatot.
-
Leülhetek? – helyeslően bólintott. – Sajnálom azt a csókot… Én csak azt
szerettem volna, ha Marc féltékeny lesz, mint én, mikor megláttam kézen fogva
Alejandrával – vallottam be.
-
Nincs gond – rázta fejét. – Sejtettem, hogy valami ilyen célzattal történt
–mosolygott. – De ugye megbeszéltétek?
-
Félig pirultam el – mire felnevetett.
-
Képzelem – vigyorgott. – Vagy is inkább nem képzelem! – én is felnevettem.
-
Meghálálhatom valahogy a segítségedet? – kérdeztem rá.
-
Ha tönkretennéd, Jorge motorját az jó lenne – nevetett. – Egyébként nem
tartozol semmivel. Szívesen segítettem.
-
Köszönöm. És te is számíthatsz rám, bármikor – mosolyogtam.
-
Szavadon foglak – bólogatott.
-
Bármikor – mosolyogtam. Éppen eszembe jutott az ebédem, mikor Álexék
megjelentek mellettünk.
-
Leülhetünk? – kérdezte a legifjabb Márquez.
-
Persze, nyugodtan! – mosolygott rájuk Dani. Leültek, majd elém csúsztatták
a doboz salátámat. Mindannyian falatozni kezdtünk, majd Dani, aki hamarabb
végzett mindünknél, elkezdett vicceket mesélni a szórakoztatásunkra. Nehezen
bírtam megállni, hogy egy-egy nagyobb viccnek köszönhetően, nehogy visszajöjjön
az éppen lenyelt falat.
-
Mi ez a jó kedv, fiatalok? – lépett egyszer csak egy ismerős, tizenéves,
csodagyerek.
-
Dani vicceket mesél – tájékoztatta kisöccse.
-
Szuper! Jövök mindjárt, csak kikérem a kajám – mosolygott ránk, majd a
pulthoz sétált. Kissé összébb húzódtunk, hogy még kedvesem is kényelmesen
odaférjen. – Itt is vagyok! – huppant le mellém.
-
Megvártalak – vigyorgott rá barátja.
-
Kedves tőled – mosolyodott el, majd belekóstolt ebédjébe. Dani tovább
ontotta magából hülyeségeit, míg végül Álex és Marc is csatlakozott hozzá.
-
Mennyi időd van? – pillantottam páromra, mikor Pedrosának eszébe jutott,
hogy lassan mennie kellene.
-
Még van – vont vállat mosolyogva.
-
Még van egy be nem fejezett beszélgetésünk! – emlékeztettem, mire
bólintott.
-
Menjünk – állt fel, én pedig követtem. Bementünk az öltözőjébe, ahol ledőlt
az ágyra, én pedig a székre ültem. – Szóval… hogyan legyen tovább?
-
Én… sajnálom, amit tettem. Buta voltam és féltékeny, csak nagyon nehéz. De
tudom, hogy értünk van, hogy titokban együtt lehessünk és… és, ha ez az ára,
valahogy majd csak megbirkózom vele – hadartam el egy szuszra.
-
Kicsim, ha nem bírod így, én nem fogom rád kényszeríteni! Akkor kitalálunk
mást…
-
Micsodát? Marc itt már csak az lehet másik lehetőség, hogy bevalljuk… És én
nem akarlak elveszíteni…. – suttogta.
-
Én se téged – kulcsolta össze ujjainkat. – Akkor folytassuk a színjátékot?
-
Nincs más választásunk – sóhajtottam. – Ígérem, hogy nem rendezek jelenetet
a féltékenységem miatt.
-
Ígérem, hogy nem adok okot a féltékenységre! – mosolygott, majd közelebb
húzott, hogy lehetősége nyúljon lágyan megcsókolni. Most, hogy ezt tisztáztuk,
úgy éreztem kicsit megkönnyebbült a lelkem, és talán Marcé is…
Szia!
VálaszTörlésHmm, örömmel láttam, hogy ismét jelentkeztél résszel. tetszett nekem. Nagyon :)
Örülök, hogy azért sikerült végül is megbeszélni a dolgokat. Dani pedig úgy reagált erre az egész helyzetre, és csókra, ahogy reméltem, hogy fog. Imádom. őt. Kíváncsi leszek erre a színjátékra így a nyilvánosság előtt tovább! Siess a folytatással!
puszi, D.