2012. november 11., vasárnap

Vigésimo sexto caítulo


Az edzést végül 1'25.227 –ös idővel a második helyen zárta, Pol Espargaro mögött. Bár még pár állítást be kell majd iktatni a motoron, ez mindenképpen jó kilátás a hétvégére nézve.
-          Gyerekek, én éhes vagyok! – szóltam a srácoknak. Már jóval az edzés után jártunk és Marc éppen menedzsere, édesapja és a csapatvezetők köreiben mesélte mit érez a motorral és a pályával kapcsolatban.
-          Én is – merengett el Álex.
-          Te mikor nem? – forgattam szemeimet, ám végül felálltunk és elindultunk a kantinba. Alig léptem be az ajtón, mikor megpillantottam Danit. – Bocsássatok meg egy percre… - léptem távolabb barátaimtól.
-          Kérjünk neked valamit? – kérdezte Ale.
-          Igen, egy salátát – bólogattam. – Szia – köszöntem a királykategória versenyzőjének.
-          Szia – motyogta, miközben lenyelte a szájában levő falatot.
-          Leülhetek? – helyeslően bólintott. – Sajnálom azt a csókot… Én csak azt szerettem volna, ha Marc féltékeny lesz, mint én, mikor megláttam kézen fogva Alejandrával – vallottam be.
-          Nincs gond – rázta fejét. – Sejtettem, hogy valami ilyen célzattal történt –mosolygott. – De ugye megbeszéltétek?
-          Félig pirultam el – mire felnevetett.
-          Képzelem – vigyorgott. – Vagy is inkább nem képzelem! – én is felnevettem.
-          Meghálálhatom valahogy a segítségedet? – kérdeztem rá.
-          Ha tönkretennéd, Jorge motorját az jó lenne – nevetett. – Egyébként nem tartozol semmivel. Szívesen segítettem.
-          Köszönöm. És te is számíthatsz rám, bármikor – mosolyogtam.
-          Szavadon foglak – bólogatott.
-          Bármikor – mosolyogtam. Éppen eszembe jutott az ebédem, mikor Álexék megjelentek mellettünk.
-          Leülhetünk? – kérdezte a legifjabb Márquez.
-          Persze, nyugodtan! – mosolygott rájuk Dani. Leültek, majd elém csúsztatták a doboz salátámat. Mindannyian falatozni kezdtünk, majd Dani, aki hamarabb végzett mindünknél, elkezdett vicceket mesélni a szórakoztatásunkra. Nehezen bírtam megállni, hogy egy-egy nagyobb viccnek köszönhetően, nehogy visszajöjjön az éppen lenyelt falat.
-          Mi ez a jó kedv, fiatalok? – lépett egyszer csak egy ismerős, tizenéves, csodagyerek.
-          Dani vicceket mesél – tájékoztatta kisöccse.
-          Szuper! Jövök mindjárt, csak kikérem a kajám – mosolygott ránk, majd a pulthoz sétált. Kissé összébb húzódtunk, hogy még kedvesem is kényelmesen odaférjen. – Itt is vagyok! – huppant le mellém.
-          Megvártalak – vigyorgott rá barátja.
-          Kedves tőled – mosolyodott el, majd belekóstolt ebédjébe. Dani tovább ontotta magából hülyeségeit, míg végül Álex és Marc is csatlakozott hozzá.
-          Mennyi időd van? – pillantottam páromra, mikor Pedrosának eszébe jutott, hogy lassan mennie kellene.
-          Még van – vont vállat mosolyogva.
-          Még van egy be nem fejezett beszélgetésünk! – emlékeztettem, mire bólintott.
-          Menjünk – állt fel, én pedig követtem. Bementünk az öltözőjébe, ahol ledőlt az ágyra, én pedig a székre ültem. – Szóval… hogyan legyen tovább?
-          Én… sajnálom, amit tettem. Buta voltam és féltékeny, csak nagyon nehéz. De tudom, hogy értünk van, hogy titokban együtt lehessünk és… és, ha ez az ára, valahogy majd csak megbirkózom vele – hadartam el egy szuszra.
-          Kicsim, ha nem bírod így, én nem fogom rád kényszeríteni! Akkor kitalálunk mást…
-          Micsodát? Marc itt már csak az lehet másik lehetőség, hogy bevalljuk… És én nem akarlak elveszíteni…. – suttogta.
-          Én se téged – kulcsolta össze ujjainkat. – Akkor folytassuk a színjátékot?
-          Nincs más választásunk – sóhajtottam. – Ígérem, hogy nem rendezek jelenetet a féltékenységem miatt.
-          Ígérem, hogy nem adok okot a féltékenységre! – mosolygott, majd közelebb húzott, hogy lehetősége nyúljon lágyan megcsókolni. Most, hogy ezt tisztáztuk, úgy éreztem kicsit megkönnyebbült a lelkem, és talán Marcé is… 

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hmm, örömmel láttam, hogy ismét jelentkeztél résszel. tetszett nekem. Nagyon :)
    Örülök, hogy azért sikerült végül is megbeszélni a dolgokat. Dani pedig úgy reagált erre az egész helyzetre, és csókra, ahogy reméltem, hogy fog. Imádom. őt. Kíváncsi leszek erre a színjátékra így a nyilvánosság előtt tovább! Siess a folytatással!
    puszi, D.

    VálaszTörlés