treinta y uno

-          Idegesen igazgattam meg magamon a felsőt. Alig öt perc múlva be kell mennem a többi lány mellé, hogy feladatokon keresztül figyeljenek minket, elég jók vagyunk-e. Egy részem már bánta, hogy jelentkeztem, ugyanakkor jelnek éreztem, hiszen a portfólióm tetszett nekik.
Egyik kezemben a vizes flakonom szorongattam, másikban pedig a mobiltelefonom. Marcnak alig 10 perc múlva elkezdődik az időmérője, így ő sem lehet sokkal nyugodtabb. Ennek ellenére pár másodperc múlva rezegni kezdett a mobilom. Üzenetem jött, Tőle…
„Ne feledd, hogy számomra akkor is te vagy a legszebb, ha azok a hülyék másképp gondolják… ! Csók: M.”
Amilyen gyorsan csak tudtam bepötyögtem a választ.
„Nekem pedig te vagy a legjobb! Sok sikert! Szeretlek: C”
Táskámba rejtettem a készüléket, majd kimentem a többiekhez. Rengeteg lány volt ott, de reménykedtem abban, hogy én leszek közülük az a szerencsés, akit kiválasztanak. Egy fekete, csipkés ruhát viseltem, sminknél pedig inkább törekedtem természetesre, mint kihívóra. Úgy tűnt ezt értékelték, hiszen helyeslően bólogattak, hümmögtek és jegyzeteltek, biztosat azonban csak három órával később tudhattunk meg, mikor már minden lány túl volt a procedúrákon.
A zsűri úgy döntött, azon lányok nevét sorolják fel, kik továbbjutottak, így összekulcsolt ujjakkal, idegesen vártam társaim között, hogy meghalljam a nevem.

-          Ana García – mondták az első lány nevét. Összesen hárman jutnak tovább, így mindenki aggódni idegesen méregette a zsűrit és a már tovább jutott lányt. Én ezzel szemben inkább a földet pásztáztam. – Yolanda Martinez – Nagy levegőt vettem, miközben a lány eltipegett mellettünk majd tizenöt centis magassarkújában. Egyetlen hely… az utolsó reményünk…  - A harmadik név pedig nem másé, mint…. – Nicolasa Sanchez! – több tíz mellettem álló lány tört ki zokogásban, amiért semmibe ment a napjuk és jelenlegi érzéseik szerint az életük is.
Kicsit hülyének éreztem magam, mivel számomra ez csak egy lehetőség volt és nem szándékoztam feladni. Ha nem ebben, valamiben majd győzedelmeskedem. Na igen, persze ezt valószínűleg könnyebb megtanulni egy motoros barát mellett, mint mondjuk egy matematikus környezetében. – Idén azonban rendkívüli helyzet állt elő – szólalt fel ismét a férfi, aki eddig is beszélt. Némán hallgattuk szavait. – Van köztetek egy lány, aki bár nem teljesített a legjobban, nem tudunk szó nélkül elmenni szépsége mellett, így különdíjként felajánlunk neki egy címlapfotózást.... – a hallásom legalább 5%-al romlott a lányokból előtörő sikolyok kereszttüzében. Egy utolsó utáni esély… Na, ez nem semmi! – Ez a lány pedig, Candela Gomez! – ledermedtem a nevemet hallva. Ez most komoly? Különdíjban részesülök? Pont én?  Szuper! – a másik három lányhoz léptem, akik boldogan ölelgettek, miközben egyre csak az járt a fejemben, hogy részben már sikerült!

Egy héttel később kerítettünk sort a fotózásra. Marc már a nyári szünetét töltötte, és bár több elkötelezettsége és elfoglaltsága is akadt, megígérte, hogy velem tart. Végig nézte a fodrászkodást, a sminkelést, majd a fényképezéseket minden ruhában. A véleményét is elmondta, bár legtöbbször csak arról beszélt, mennyire elképesztően gyönyörű vagyok és mennyire szeret. Ezt bebizonyítván otthon azt hazudta, kimozdul a barátokkal pár napra, csak, hogy velem lehessen.

-          Biztos vagy benne, hogy apud elhitte? – kézen fogva sétálgattunk Madrid belvárosában. Marc Barcelona fia, így egészen más érzést keltett benne most Madrid városában sétálgatni, ezt jól láttam.

-          Egészen biztos – ölelt magához. – Mit csináljunk? Mozi? Fagyi?

-          Mit szólnál egy focimeccshez? – kuncogtam.

-          Nem, mert te áruló vagy és Madridos lettél… - húzta fel orrát.

-          Megesik. Azért még szeretsz, ugye? – bújtam hozzá.

-          Naná – apró puszit lehelt a homlokomra.

-          Menjünk moziba – válaszoltam meg korábbi kérdését.

-          Rendben – a mozi bejáratához indultunk, ám ott nem várt látvány fogadott. – Can az nem…?

De… - suttogtam. – az anyám. – Ebben a pillanatban az említett felénk fordult, miközben egy vadidegen férfi ölelgette.