dieciséis capítulo

    Free Practice 1. Az óra elindult és visszafelé kezdett számolni, jelezve, mennyi lehetőségük van még az adatgyűjtésre. Igen, az adatok és a megfigyelések a legfontosabbak ezeken a szabadedzéseken, mivel elég tapasztaltak már ahhoz, hogy az aszfaltcsíkot ne kelljen csak úgy tesztelgetni.
Oldalt leülhettünk a monitoroktól nem messze, egy felszerelt plazmatévé előtt. Innen mindent láthattunk.
Míg Marc felhajtott a pályára elővettem a telefonom és küldtem egy üzenetet Álexnek.
Szia! Hallottam mi történt, remélem már jobban vagy! Vigyázz magadra, és légy jó fiú! Can
Visszacsúsztattam az apró készüléket a zsebembe és a képernyőre szegeztem tekintetemet. Egész más volt, hiszen a hangok teljesen beszűrődtek kintről. Csodálattal figyeltünk minden apró rezdülést, a bokszban mozgolódó emberek felől is. Az ember nem is gondolná mennyien dolgoznak éjt nappallá téve, csakhogy valakinek jól alakulhasson a hétvégéje, vagy éppen az egész szezonja. És akkor még a gyárakat nem is láttuk…
Marc ment pár kört, melyekkel az élmezőnybe került, majd visszajött a bokszba, leült a sarokban álló kis székére és nézte a többieket, miközben megbeszélte mérnökeivel a tapasztalatokat. Ahogy elnéztem majd’ húsz éves páromat motoros szerelésben azon a széken, elég ironikusnak éreztem a helyzetet. Mint amikor a rossz kisgyerekeket beültették az óvodában a sarokba. Csak épp ez a fiú nem is olyan rossz, ráadásul a csapat bajnoka.
A listán folyamatosan változtak a helyezések. Marc még kétszer-háromszor ment ki hosszabb etapokba, de végül csak a hatodik helyen fejezte be az edzést. Első helyen a szintén spanyol Espargaro, mögötte pedig Iannona, Rabat, Luthi, Corti. Szerencsére, mivel már évek óta nyomon követem a gyorsasági motorverseny világát, ezek a nevek nem voltak számomra ismeretlenek. Annál inkább Alejandrának, aki csak azt látta, Marc nem a legjobb helyen végzett.
Miután megszabadult a ruházat kényelmetlenebb részétől leült egyeztetni a csapatával. Juliá is csatlakozott hozzá, szeret ott lenni fia mellett és elég jól ért a motorokhoz, hogy valami ésszerűvel elő tudjon rukkolni.
Nem akartam zavarni, ezért inkább a mosdóba mentünk – igen, a lányok párban járnak, na és? – majd a büféhez. Vettem egy üveg ásványvizet és telefonom kezdtem bújni. Álex válaszolt.
Szia! Köszönöm, hogy érdeklődsz, már gyógyulgatok, remélem, hamar elmúlik. Mindig jó fiú vagyok! Vigyázz a bátyámra, meg magadra is! Á.

-     Nem megyünk sétálni? – álltam fel egy korty üdítő után.

-     De – bólintott barátnőm is, majd elindultunk a motorhome kijárata felé.

-     Hova-hova? – kapott el két erős kar hátulról.

-     Sétálni – fordultam meg ölelésében. – Ügyes voltál – leheltem apró puszit orra hegyére, miután megbizonyosodtam róla, senki sem figyel.

-     Nem teljesen jók a beállításaink – húzta el a száját.

-     Majd állítotok rajtuk. Emiatt ne csüggedj el! – simogattam arcát.

-     Igazad van – bólintott. – Öhm.. csatlakozok hozzátok, jó? – kulcsolta össze ujjainkat.

-     De csak, ha van időd!

-     Van most – mosolygott. Elhagytuk az épületet, így elengedtem kezét. Túl sok ember szaladgált a környezetünkben, így elég nagy az esély, hogy szemet szúrt volna valamelyiküknek. – Mit szeretnétek látni?

-     Jó pasikat – vágta rá Ale.

-     Mi van Jaimevel? – néztem rá kérdően.

-     Hűséget fogadtam, nem vakságot – rántotta meg vállát nevetve. Megcsóváltam fejem, majd Marcra pillantottam.

-     Engem minden érdekel. A motorok, az emberek, a pálya, minden – mosolyogtam rá.

-     Szuper – úgy láttam boldog attól, hogy tényleg ennyire őszintén és komolyan érdekel az, ami neki a mindent jelenti. – Kezdjük a bokszutcával! Ott vannak pasik is, bár nem tudom mennyire jók – küldött egy mosolyt legjobb barátnőm felé.

-     Óh, majd én eldöntöm – kuncogott.

-     Ez pedig itt a Ducati boksza! – mutatott a helység felé. Azonnal kiszúrtam egy személyt, akit nagyon sokra becsülök. Valentino Rossit, a kilencszeres világbajnokot. Mindenidők legjobb és legtehetségesebb motorosát. Bár Valentino olasz, és nem megy jól neki az utóbbi másfél évben, szerintem ő a világ egyik legjobb motorosa. Vagy talán a legjobb…

-     Ú, az a srác, szimpatikus – mosolygott Alejandra Nicky Haydent látva. Jól néz ki az amerikai, ez tény, de azért nem kellene ennyire nyilvánosan a nyálát csorgatnia.

-     Nekem Valentino – pillantottam kedvesemre. – Ő a világ legjobbja – ráztam fejem hitetlenkedve.

-     Nagyon tehetséges – bólogatott Marc is.

-     Ez nem kétség –suttogtam magam elé. Pár pillanatig csak szemléltük a tüsténkedő, piros ruhás embereket, majd Marc elkapta a kezem és elindult feléjük. – Mit csinálsz? – nézte rá rémülten.

         -  Bemutatlak neki – mosolygott. Úr Isten!