octavo capítulo

-     Ez tetszik – vigyorogtam a jetskit látva.

-     Örülök neki – mosolygott, majd a kezembe nyomott egy mellényt, amit fel kellett vennem. Óvatosan átlépett a járműre, majd leült és kinyújtotta kezét. Belekapaszkodtam, miközben átléptem a járműre és szorosan mögé ültem.

-     Utána megtanítasz egyedül is? – mosolyogtam rá, miközben kikötötte a madzagot, amit a stég mellett tartotta a járművet.

-     Ha szeretnéd – átkaroltam derekát és fejem a vállára tettem.

-     Igen, meg majd a motort is – meséltem boldogan.

-     A héten sort kerítünk akkor arra is – nevetett boldogan. – Kövesd a mozdulataimat, oké?

-     Igen – bólintottam, majd beindította a vízi járművet. Már induláskor is megvolt a kellő sebességünk, ami aztán fokozódott. Átkulcsoltam kezeimet derekán fejem pedig a vállának támasztottam. – Ez gyönyörű – hajoltam közelebb füléhez.

-     Igen – mosolygott. Hosszú percekig száguldottunk a vízen, nagyon élveztem. Felejthetetlen és egyben csodálatos élmény szelni a vizeket ilyen gyönyörű környéken, ráadásul egy ennyire helyes sráccal.
A stégnél állította le újra a járgányt. Leszállt és engem is lesegített. Visszasétált a sráchoz és kért egy palack vizet, míg én leültem a stégre és lábamat lógattam a vízbe. Majd’ a felét kiitta, majd nekem is átnyújtotta.

-     Köszi – mosolyogtam rá. Míg visszacsavarta rá a kupakot én visszamásztam a jetskire.

-     Látom, nagyon tetszik – kuncogott.

-     Igen – ragyogó szemekkel vigyorogtam. – Nagyjából megfigyeltem, mit hogyan csinálsz.. – kezdtem bele.

-     Na, akkor mutasd, mire figyeltél – elkezdtem mutatni, hogyan indítok, váltok sebességet és állítom le.

-     Rám nincs is itt szükség – nevetett. – Mindent tudsz!

-     Csak jó a megfigyelőképességem – rántottam meg a vállam. Csöndesen lóbálta a lábát a stégen ülve, miközben szüntelenül mosolygott. Igazán boldognak éreztem magam. Lehet, hogy már sosem lehet az enyém, de minden egyes pillanatot élvezek, amit vele tölthetek és ez sosem fog megváltozni. – Elvihetlek egy körre? – nyújtottam felé a karomat.

-     Egyre! – vigyorodott el, majd leült mögém. – Utána versenyezünk!

-     Jaj – nyeltem nagyot. Kezeivel átkulcsolta a derekamat és megállapodott a csípőmön. Kellemes érzéssel töltött el és helyén bizseregni kezdett a bőröm.
Elindítottam a jetskit és újra szelni kezdtünk a víz felszínén. Kicsit lassabban mentünk, mint mikor Marc vezetett, de ugyanúgy élveztem, talán még jobban is.

-     Jól áll neked a száguldás! – motyogta fülembe.

-     Lehet titkon én is motorosnak készültem – kuncogtam. Egy széles mosollyal válaszolt. Visszahajtottam a stéghez, majd leállítottam a járművet. Átült a másikra, ami végig ott állt a stégnél is egy kisebb versenyre indultunk. Három különböző részen versenyeztünk, ebből egyszer én nyertem, de gyanítom csak Marc kedvezett nekem.

-     Köszönöm – mosolyogtam szüntelenül. Már a kocsiban ültünk és éppen most bújtam vissza ruhámba. – Nagyon jól éreztem magam.

-     Ez volt a célom – simogatta meg arcomat. Pár milliméter. Ennyi választotta el ajkainkat egymástól. Nem tudom mire készült vagy egyáltalán mit érzett, az én szívem a torkomban dobogott, nyelvemmel megnyaltam ajkaimat. Vágytam rá, akartam, hogy megtörténjen. Ám csakúgy, mint ahogy ehhez már öt évvel ezelőtt hozzászoktunk, telefoncsörgés szakított meg minket.
Elővettem az apró kis készüléket, amin barátnőm neve villogott.

-     Szia – emeltem fülemhez, Marc pedig elhúzódott, vissza a kormányhoz.

-     Na, végre! Már kezdtem aggódni… legalább ötször hívtalak!

-     Bocsi, ne haragudj, csak Marc elhozott jetskizni és még most indulunk haza – meséltem.

-     Óhh, akkor rosszkor… De ugye nem zavartam meg semmit? – kérdezte kíváncsi hangsúllyal.

-     Nem. – Vagy mégis? Bárcsak tudnám, mi lett volna, ha nem szakít félbe. – Majd este visszahívlak, jó? És akkor beszélünk – motyogtam. Kényelmetlenül éreztem magam, hogy nem használom ki ezt a pár percet is, amit Marccal tölthetek.

-     Rendben – elköszöntünk és bontottuk a vonalat. Marc kérdően nézett rám.

-     Mi az? – kérdeztem.

-     Nem kellett volna miattam letenned…

-     Honnan veszed, hogy miattad volt? – mosolyogtam rá.

-     Tippeltem – rántotta meg vállát.

-     Alejandra a legjobb barátnőm. Meg fogja érteni – nyugtatgattam. Mintha a legjobb barátnőm szónál elmosolyodott volna. Bár az is lehet, hogy csak képzelődök, mivel titkon erre vágyom.